Sokan a racionalitás síkján élik hétköznapjaikat. Történésekben és cselekedetekben mérik elégedettségüket, elvesznek a felszín tükröződésében. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés egy számukra fontos személy közelsége, sokan azt válaszolják, hogy jó. És legtöbben ezzel szívük szerint le is zárnák a beszélgetést. Ha elkezdjük feltárni, hogyan élik meg a kliensek érzéseiket, kiderül, mennyire nehéz számukra ezekről beszélni. Hiányzik az érzésekről való beszélés kultúrája.
Nem beszélni az érzésekről a védekezés egyik formája: azt gondolják, így nem sérülnek, így elkerülhető a fájdalom, nem kell szembenézni esendőségükkel. Nem kell újraélniük a félelmet, hogy esetleg elhagyják őket vagy azt, hogy nem kapnak valódi figyelmet. Amikor elzárjuk az érzéseinkhez vezető utat, akkor nem csak negatív érzéseinket távolítjuk el magunktól. Aki számára a szenvedés az alapállapot, nem lesz képes a boldogság befogadására. Bizalmatlan lesz és hitetlen, attól fog félni, hogy visszaélnek feltárulkozásával, és mint oly sokszor, újra csalódni fog. Tulajdonképpen maga konstruálja önmaga számára azokat az élethelyzeteket, amelyekben végül beteljesül félelme és visszaigazolódik elmélete, hogy megnyílni a másik felé veszélyes. Elhiszi magáról, hogy ő nem érdemli meg a szeretetet.
Mindennek hátterében gyermekkori sérülések állnak: meg nem értés, az elfogadás hiánya, érzelmi vagy szükségleti elhanyagolás, megszégyenülés. Ezekben a családokban a szülők keveset beszéltek önmagukról, nem lehetett tudni, a családtagok hogyan érzik magukat.
Ha elhisszük, hogy nem kell félnünk érzéseinktől, ha megtapasztaljuk, hogy kibírjuk azokat, hatalmas lépést teszünk önmagunk elfogadása felé. Nem az a jó család, ahol úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Szülőként azzal tudunk legtöbbet adni gyermekünknek, ha tudunk közösen sírni és nevetni, ha szabad dühösnek és szomorúnak is lenni és nyitottak vagyunk a gyermek lelki rezdüléseire. Merjünk beszélni érzéseinkről, adjuk át magunkat ezeknek, kapcsolódjuk a másikhoz. A feltétlen bizalom mellett a gyermek számára ez a legjobb útravaló.
Fotó: Pexels
Mezei Noémi 