A megbocsátás gyakorlása

Mindannyian éreztük már úgy, hogy számunkra fontos személy szóval vagy tettel, szándékosan, mert nem tehetett mást vagy minden szándéka ellenére, megbántott. Mindannyian máshogyan viszonyulunk a bántáshoz, hiszen más és más lenyomatot őrzünk gyerekkorunk óta magunkban arról, mi az elfogadott, hogyan viselkedhetnek mások velünk. Más az ingerküszöbe a bántalmazott vagy elhanyagolt gyermeknek és más a burokban nevelkedettnek. Ezért ugyanaz a helyzet, különböző személyeknél különböző mélységű megbántottságot okozhat. Ideális esetben előbb-utóbb érkezik az adekvát bocsánatkérés és ki-ki a maga módján megpróbál megbocsátani. De mi van akkor, ha elmarad a bocsánatkérés? Vagy ha próbálunk megbocsátani, de nem sikerül? Nem sikerül, mert szívünk mélyén arra vágyunk, hogy valaki fogadjon el végre olyannak, amilyenek vagyunk. Ne kérdezzen semmit, mégis értsen mindent. És nyugtasson meg a jelenlétével.

Mára már hétköznapivá vált kijelentés, hogy el kell engednünk sérelmeinket ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, mégis sokan cipelnek terheket. Hiszen hogyan lehetne megbocsátani egy tönkretett gyermekkort, egy érzelemmentes családi légkört vagy a vágyott szeretet hiányát? Mi kellene ahhoz, hogy az egykori magányos gyermek önmagára leljen, és bátor szívvel tekintsen a jövőbe? Hogyan bocsáthatnánk meg bizalmunk elárulását, a hűtlenséget vagy a fájó hazugságot?

Régen nagyszüleink mondták, ’Soha ne feküdj le haraggal a szívedben.’ Bárcsak így lenne, bárcsak varázsszóra megszűnne a csalódottság, a kiszolgáltatottság érzés, a bennünk levő gyermek szomorúsága. Az igazi megbocsátáshoz idő kell. A megbocsátás elsősorban rólunk, a saját békénk megtalálásáról szól és önmagunk szeretetteljes elfogadását jelenti a kialakult helyzetben. Ezáltal, bár ettől még nem csökken a bántó fél felelőssége, megélhetjük az elengedést, a megbékélést önmagunkkal.

Van, hogy a másik fél képtelen a bocsánatkérésre. Hogy nem találja a szavakat vagy a szégyenérzete erősebb, ezért inkább elbujdokol, minthogy színt valljon. Az sem ritka, hogy a másik el sem jut a bocsánatkérés gondolatáig, talán mert korai mély sebeket hordoz, mert az igazságtalan, a fájdalmas helyzet az ismerős számára, ebben tud otthonosan mozogni és talán csak feltételezi, de biztosan nem tudja, viselkedése mit okozott a másikban. Lelkünk mélyén neki is megbocsáthatunk anélkül, hogy szavakba foglalnánk, mert a megbocsátás a mi döntésünk és a mi érdekünk. Mint ahogyan az is, hogy a továbbiakban a kapcsolatot lezárjuk, vagy új alapokra helyezzük.

A megbocsátás folyamata egyedi. Sokaknak az segít, ha megbeszélik, másoknak, ha végiggondolják; van, aki naplót ír vagy levelet, amit elküldhet vagy eléget. Megbocsátani felszabadító érzés, ilyenkor ünneplőbe öltözik a lélek.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: