Belső késztetés vagy társadalmi hóbort? Sokan fogadkoznak év elején, hogy több időt töltenek a családdal, lefogynak, változtatnak egy korábbi szokáson, ezt vagy amazt csinálnak. Kutatások azonban bizonyítják, hogy az emberek közel háromnegyede képtelen betartani újévi fogadalmait. Gyakran hosszú a vágyak listája, nem ritkán túl nagy léptékűek a célok, hiányzik a priorizálás. A hétköznapi mókuskerékben aztán az egyén önuralmának és összpontosító képességének csupán elenyésző részét áldozza a cél érdekében. Mert mindig lesz valami fontosabb, ami elviszi az energiát: a megfeleléskényszer, a maximalizmus, a kontrolligény vagy a hétköznapi anyagi nehézségek, a másik önmagunk elé helyezése és igényeinek figyelembe vétele. Miközben az én-érdek hátra sorolódik.
Legtöbben azzal sincsenek tisztában, hogyan kezdjenek hozzá a változáshoz, nem vizionálják az utat, nem keresik magukban a belső fogódzókat. Nem bíznak magukban. A kudarc frusztrációt, beletörődést, lemondást szül, elveszi a lendületet, megtöri a hitet. Csökkenti az önértékelést.
Újévi fogadalom helyett vegyük szemügyre lelki értékeinket, tulajdonságainkat, melyekre büszkék vagyunk. Keressük meg magunkban a gyermeki lelkesedést, értsük meg, mi táplálja. Figyeljük meg esendőségünket, hiú ábrándjainkat és hibáink sorát. Fogadjuk el ezekkel együtt önmagunkat. Érezzük meg szerethetőségünket. Mert ez minden változás alapja, ebben az elfogadásban tud kibontakozni a lélek.
Fotó: Pexels
Mezei Noémi 