’Olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást’, ’Tudom, mit érez, hiszen ugyanazt érezzük’, ’Tudom, mire van szüksége, majd én megmentem’. Ezeket a mondatokat hallva jó eséllyel olyan személlyel van dolgunk, akinek életében a boldogságérzés a fájdalommal társul. Ő a társfüggő, aki a végletekig képes kitartani egy olyan kapcsolatban, ahol megtapasztalja kiszolgáltatottságát, a fent és lent érzésvilág váltakozását, majd előbb-utóbb a megsemmisülést.
Sokáig nem egyértelmű a személy számára, hogy miben van, hiszen a társadalmi közeg, a média azt tükrözi vissza, hogy a szerelem fájdalmas, a szenvedély felemel és utána jön a zuhanás. Nem veszi észre, mert számára ismerős az érzelmi kiszolgáltatottság, a szeretetért való kuncsorgás, a fent és lent érzése, a figyelemért való harc, az elfogadásért való küzdelem. Ami karnyújtásnyira van, de sosem elérhető. Az epekedő gyermek szeretetvágya.
A gyermekkori negatív élmények, az érzelmi elhanyagolás, a szigorú és rugalmatlan családi szabályok, a fizikai vagy a verbális bántalmazás a társfüggőség táptalaja, ahol a másiktól való érzelmi függés identitássá alakul. A gyermek, akinek nem adatott meg, hogy megtapasztalja szülei bizalmát, a feltétlen szeretetet, az elfogadást, alacsony önértékelése következtében képtelen lesz az egyenrangú társkapcsolat kialakítására. Fájdalma fogja űzni boldogságkeresése során, hogy megtalálja másik felét, hogy sorsközösséget vállalhasson vele és vég nélkül ismételhesse fájdalmas kapcsolati mintázatait, minden pillanatban arra vágyva, hogy végre szeressék.
Csakhogy a másik fél ugyancsak saját igényeinek, hatalmas hiányérzetének kielégítésére tör, és gyakran képtelen a szeretetre. Az elérhetetlenség látszatával csábítja be partnerét, akitől elvárja az érzelmi támogatást. Számára addig érdekes a kapcsolat, amíg irányítja a másikat. Működésük mozgatórugója a traumás kötés.
Ha a személy azt tapasztalta meg gyermekként, hogy a felnőtt kapcsolat egyenlőtlen, egyik fél elviseli a másik fizikai vagy verbális attrocitásait, akkor számára az alá-fölérendeltség, a kiszolgáltatottság, a függés lesz az ismerős alapállapot. Azt gondolja, hogy meg kell küzdeni a szeretetért, hogy ez nem jár alanyi jogon. Ennek következtében alulértékeli önmagát, alárendelődik. Marad a mardosó lelki kielégületlenség, a megfelelni akarás, a másiktól való elszakadás képtelensége. És mivel gyakran hibáztatták gyerekkorában, erős a bűntudata; és bizonytalanságából fakadóan erőteljes a kontrolligénye. Nem ritkán kiszolgáltatottsága csúcspontján szélsőséges mértéket ölthet féltékenysége. Erre sok esetben a partner ad is okot, ez erősíti a dinamikát.
Egy ilyen kapcsolatban pusztán látszat a lelki közelség, ábránd az egyenrangúság és a kedvesség manipuláció.A társfüggőség fájdalmas társasjáték. Magányos lelkek találkozása. A belső gyermek szomorúsága.
Fotó: Pixabay
Mezei Noémi 