A kapcsolatfüggőségről

Magas fokú szorongással jár, a személy folyamatos rettegést él át, rettegést az elhagyástól, az egyedül maradástól. Állapota kora gyermekkori hiányaiban gyökerezik, ezért a személy azt várja el a partnertől, amit gyerekként szüleitől nem kapott meg: kiemelt figyelmet, biztonságot, megerősítést. Csak így képes megélni saját maga fontosságát.

A kapcsolatfüggést nem is annyira a szeretet vagy szerelem érzése jellemzi – bár a személy így gondolja -, sokkal inkább a minden észszerűséget felülmúló görcsös ragaszkodás. Eközben saját magáról alkotott képét és cselekedeteit gyakran a másik fél szemüvegén keresztül értékeli. Fontossá válik számára a külvilág, de főként ragaszkodása tárgyának a véleménye. Saját tehetetlenségéért, csalódásáért a másik felet hibáztatja. Képtelen felismerni, hogy a gond az ő percepciójában van, annyira a másikra fókuszál, tőle vár el és őt hibáztatja. Infantilis kapcsolódási mód, gyermeki elvárásainak színtere.

A másikra haragszik azért is, amiért nem tud kilépni a számára energiarabló kapcsolatból, amiért alárendeltsége és érzelmi kiszolgáltatottsága megbénítja, nappalait és éjszakáit, egyéb kapcsolataihoz való viszonyulását leuralja. Lassan elveszíti a maradék kontrollt is saját lelkiállapota felett; rettegésében elborítja az indulat, de ekkor sem adja fel a reményt, hogy ebben a kiszolgáltatottságban átélje szerethetőségének látszatát.

Feszült lelkiállapotában attól retteg, hogy elveszítheti a másikat. Amikor szerelemféltése felett képtelen kontrollt gyakorolni, gondolatai örvényébe bekúszik a féltékenység. Egy pattanásig feszült érzelmi készenlét, mely során a leghalványabb vélt vagy valós jelre elindul önmaga felégetése.

A féltékenység-érzés hátterében önértékelési zavar áll, okát a szülővel, elsősorban az azonos nemű szülővel való elakadásban, a gyermekként átélt leértékelésben, elhanyagolásban érdemes keresni. Testvérrel kapcsolatban átélt rivalizálás szintén alapja lehet az énképzavarnak.

A partner ideig-órái képes benne elaltatni a gyanút, azonban ez egyre inkább szűkülő érzelmi élettér, amikor a józan ítélőképesség veszélybe kerül. Féltékenységében korlátozza partnere mozgásterét, szíve szerint magához láncolná. Ugyanazt a kiszolgáltatott érzelmi vergődést éli át, mint gyermekkorában, visszatér az ismerős mintázat. Képtelen elviselni, ha a szeretett személy máshoz is bizalmas, ha más is fontos számára. Azt éli meg, hogy alulmarad az összehasonlításban, a másik jobbnak bizonyul nála, elveszítheti az illúziót, azt, ’ami az övé’.

A partner számára sok esetben nem kielégítő ez az állapot, hiszen ő legritkább esetben vágyik az összeolvadásra. Sokkal inkább az imponál neki, ha mások is a kegyeit keresik, ebből tud töltekezni. Így a nagy önfeláldozásban elsorvadt másik egy idő után nem lesz már vonzó számára, ezért új energiaforrás felé néz.

A jelenség felismerése önmagában nem elegendő a gyógyuláshoz. Amennyiben önmagán vagy hozzátartozóján az alárendelődés, a szélsőséges érzelmek csapdájában való vergődés jeleit látja, kérjen szakmai segítséget. Biztonságos énhatárok kiépítésével, önmaga elfogadásával esélye lesz a személynek egy egyenrangú társkapcsolat kialakítására.

Fotó: Pixabay

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: