Az idealizálás a fantáziánk által megelőlegezett érzékelési tapasztalás. A másik idealizálása a saját soha el nem ért tökéletességünket helyettesíti. Ezért a szerelemben áhított vágyainkkal ruházzuk fel a másikat, mindazzal, amit reménytelenül keresünk önmagunkban. Legfőbb vágyunk, hogy a szeretett másik minket is hasonlóan lásson, hogy együtt megélhessük a kölcsönösen tökéletes szerelemérzést. Hogy mellette megszabadulhassunk gyötrő kétségeinktől.
Amikor az ébredés lerántja a leplet és a valóság tudatosul, csalódunk. A csalódás be nem teljesült vágyaink, álmaink lélekmetszően fájdalmas hiánylistája. A csalódás veszteség, mely során egyaránt megéljük önmagunk és a másik leértékelését. És melynek következtében nem is a viszonzatlan szerelmet siratjuk, hanem azt, akik lehettünk volna a másik szemében.
Fotó: Alexandra
Mezei Noémi 