A társfüggő működésmód

A társfüggő soha nem tudja, mit várhat a következő pillanatban. Mivel érzelmileg elnyomó családban nőtt fel, feladata a másik kedvére tenni úgy, hogy nem várhat cserébe semmit. Olyan személyről gondoskodik, akinek nem áll szándékában viszonozni törődését. Retteg az egyedülléttől és a magánytól. Azt hiszi, ha elég türelmes, ha elég időt ad a másiknak, ha még jobban feláldozza önmagát, az megváltozik és felismeri, hogy ő milyen jó és szeretni fogja őt.

Gyakorlott rutinnal bújik abba a viseletbe, mellyel az őt irányító partnere felruházza és megsemmisülését kockáztatja, ha egy pillanatra lecsúszik álarca és felsejlik mögötte kétségbeesett arca vagy megfeledkezik egy pillanatra a mesterségesen fenntartott ’boldog vagyok’ állapotról. Rögeszméje, hogy a másik fél minden fájdalmát, magányát és szomorúságát enyhíteni fogja, ezért túlél és lélegzik vele. Fantáziavilágot épít magának, ide menekül lelki fájdalmai elől, és feláldozza a hétköznapi boldogságot álmai oltárán.

Mindeközben sejti, hogy amint megbízatása véget ér, már nem lesz elég érdekes a másik számára és hasonló szerepkörben találja majd magát egy másik partner oldalán, mint már oly sokszor élete során. Ezért próbálja fenntartani önmaga előtt a boldogság látszatát és töri magát, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából. Figyelme egy pillanatra sem lankadhat a másik szolgálatában, mert tudja, a szeretett másik rögtön ígéretesebb partner után néz.

A társfüggő működésmódja az élet egyéb területein is megnyilvánul. H. hosszú évek óta lojális munkavállaló, a legutóbbi fizetésemeléskor mégsem került rá a listára. Ő ezt soha nem is kérte, úgy volt vele, hogy ha megérdemelné, biztos meg is kapná. A közelmúltban lezajlott elbocsátások kapcsán vezetője meg is alázta őt, lefokozta, olyan feladat elvégzésével bízta meg, mely alatta áll tapasztalatának. H. megszégyenítve érezte magát, ám nem állt ki saját érdekében, nem konfrontálódott főnökével, hanem elnyomta magában haragját és neheztelését.

A társfüggés egyik legnehezebben kezelhető függőség, mely arra is képes, hogy az egykori empatikus, gondoskodó felnőttből hanyag szülőt faragjon. Olyan szülőt, aki gyermekei igényeit figyelmen kívül hagyja, annyira rákoncentrál ’szerelme’ általa vélt vágyainak kielégítésére.

Ha próbál kilépni a kapcsolatból, szorongása, félelme fokozódik mindaddig, amíg újra be nem adja derekát és vissza nem tér diszfunkcionális működésmódjához. Ekkor újra előtör a mindent uraló, megszállottság közeli vágya, hogy a ’szeretett’ másiktól viszonzásra találjon.

Intenzív öröm, irreális derűlátás és az elutasítástól való rettegés, kétségbeesés váltakozik egymással. Pesszimizmusba forduló keserűséget él át, amikor észreveszi, hogy ’szerelme’ nem fogja tudni szeretni őt, nem fogja tudni boldoggá tenni. Ez a kapcsolat soha nem lehet teljes értékű, mivel mindkettőjükből hiányzik az önszeretet. Ha mégis kilép a kapcsolatból, megtapasztalja a patológiás magányt. A társfüggő legnagyobb fájdalma álmai elvesztése – semmi nem lehet számára ennél gyötrelmesebb.

A társfüggés önpusztítás. A helyzet felismerése önmagában nem hoz gyógyulást. Amennyiben észleli önmagán a társfüggés jeleit, kérjen terápiás segítséget.

Fotó: Schwoaze

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: