Amikor megromlik egy kapcsolat és a felek ezt felismerik, számos kérdés merül fel bennük. Vajon jól érzékelik-e a helyzetet? Helyre lehet-e hozni még a kapcsolatot? Érdemes-e? Hogyan legyen tovább? Mi mindennel jár a változás és hogyan lehet egyéni és kapcsolati szinten ezzel megküzdeni? Bár a problémák megbeszélése sok esetben megoldást jelent, ilyenkor nem mindig találják meg a felek a megfelelő szavakat, főleg, ha megtörtént a lelki eltávolodás, a bizalomvesztés.
Ritkán alakul úgy, hogy a pár mindkét tagja teljes egyetértésben dönt egy olyan jövő mellett, melyben nem élnek együtt. A legtöbb párkapcsolat esetében az egyik fél még küzdene a házasság megmentéséért, míg a másik már elhatározta, hogy véget vet a kapcsolatnak. Ilyen esetekben elkerülhetetlen a vádaskodás, a hibáztatás, a fájdalom, az önmarcangolás.
A válásterápia segítséget nyújthat a tisztánlátásban, a működési mintázatok megértésében, az ok-okozati összefüggések és indítékok feltárásában, az átélt érzések elfogadásában. Eközben az egyén a terapeutától érkező visszajelzések tükrében láthatja önmagát, megértheti a másik fél indítékait és ráérezhet saját szükségleteire. A terápiás helyzetben lehetősége van a két félnek megtapasztalni, hogy el lehet méltósággal engedni egymást, megőrizve a kapcsolat pozitív hozadékát. Ezáltal kevésbé sérül a felek önértékelése és a helyzetükre való rálátásból szerzett tapasztalatok amellett, hogy segítik a megértést a miértekre adott válaszok keresése során, megadják a lehetőséget, hogy a jövőbeni párválasztáskor aktuális kudarcos tapasztalataikat építő jelleggel alkalmazzák. Felismerhetik, hogy a válás által okozott változás esély lehet a személyes fejlődésre, az újrakezdésre.
Foto: Pexels
Mezei Noémi 