Karácsonyvárás

Idén csendes lesz a karácsony. Több idő lesz befelé fordulni, elmélkedni, emlékeket felidézni, elővenni régi fotóalbumokat és időutazást tenni, feleleveníteni régi karácsonyokat. Kísérletet tehetünk felidézni az első karácsonyt, melyre emlékszünk három-négy vagy öt éves korunk környékéről. Ha ellazulunk, és befelé figyelünk, megérezhetjük az akkori fenyőfa illatát, a szoba hangulatát, és talán látjuk magunkon a ruhát is, a ruha gombját és az akkori önmagunkat.

Gyermekszemmel más a karácsony, benne van az izgalommal teli várakozás, a vágyott ajándék reménye, a beteljesülés öröme és a hit, mely aztán a későbbi karácsonyok alapjául szolgál. Ahogy végighaladunk gyermekkorunk karácsony-emlékein, találjuk meg legbensőbb érzéseinket, akkori vágyainkat, reményeinket. Figyeljük meg a környezetünket, a szeretteinket, a szűkebb és tágabb családunkat, a fókusz maradjon mindvégig az érzéseinken. Mai fejjel kihez fordulnánk? Mit mondanánk neki? És mit mondanánk akkori önmagunknak?

Az időutazás során szembetalálhatjuk magunkat szomorúsággal, fájdalommal is. Ezek valós érzéseink, fogadjuk el, próbáljuk megérteni, miből fakadnak. Engedjük meg magunknak, hogy szomorúak legyünk, ha megjelennek. Keressük meg azt is emlékeink között, hogy gyerekként hogyan küzdöttünk meg ezekkel az érzésekkel? Kihez fordulhattunk, hogy vigaszt találjunk? Mi tudott megnyugvást nyújtani?
Érezzük át, hogy mit jelentett számunkra gyermekként a karácsony.
Találjuk meg, hogy mi az az érték, érzés, amit átmentenénk a jelenbe, amivel kényeztethetjük magunkat a karácsonyvárás során. Mert a karácsonyban a legjobb a várakozás, a ráhangolódás, hogy készen legyünk, amikor szenteste a fa mellett állva, megjelenik a boldogság.

Fotó: Pixabay