Lélek

Érzéseink katedrálisa. Hétköznapi életünk belső lenyomata.

Ha megtanuljuk gyakorolni a befelé figyelést, megismerhetjük, mi tesz boldoggá, mi okoz számunkra bánatot, fájdalmat. Megtapasztalhatjuk a belső csendet és megláthatjuk legmélyebb vágyainkat. Lelkünk megfigyelése segíti önmagunk mélyebb megismerését, iránytű az önismeret útvesztőjében.

Amikor valamilyen veszteség ér bennünket, ha gyászolunk, ha elveszítjük otthonunkat, egy barátot, önbizalmunkat vagy akár az álmainkat, természetes érzés az intenzív fájdalom. Ilyenkor azt gondoljuk, hogy az idő segít, lassan elmúlik. De a lélek emlékezik. Lenyomatként tárolja a korábbi bántást, fájdalmat, majd, ha nincs feloldozás, védekező működésre vált. Gyakran észre sem vesszük, ahogyan ez a működésmód hétköznapjaink részévé válik. Ilyenkor a legkisebb kritika beindíthatja a traumaismétlést.

Ahhoz, hogy újra boldogok lehessünk, meg kell tanulnunk megküzdeni az érzéssel, alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez, a stresszhez, a traumához. Ez a lelki rugalmasság. Ennek segítségével tudjuk visszanyerni lelki egyensúlyunkat, jóllétünket. A lélek a megélt élményeket átdolgozza a képzelet, az álmok, a reflexió, az emlékezet vagy a megértés segítségével.
Ha képesek vagyunk befelé figyelni, ha megengedjük magunknak, hogy megéljük érzelmeinket, ha elfogadjuk ezek valósságát és jogosultságát, ha önmagunk lehetünk, felvállalva örömeinket, esendőségünket, sebezhetőségünket, újjászületik a lélek.

Fotó: Pexels

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: