Van, akinek kényszer, van, akinek élvezet. Mi több, meditáció. Tökéletes julienre vágni a zöldséget, temperálni, staubolni. Ilyenkor a hosszú nap utáni főzés azt jelenti, hogy elengedjük a stresszt, gondtalanok vagyunk. A konyhában állni a nap zen pillanata, az ismétlődő feladatok a meditáció elemei. Amikor az ’itt és most’-ra fókuszálunk, nem bosszankodunk a múlton, nem rágódunk a jövőn.
Az örömmel végzett főzés csökkenti a feszültséget, megtanít élvezni az életet. Tudatos jelenlét a konyhában. Kulináris terápia.
A főzés személyes elégedettségünk elérésének egyik eszköze. Segít a feladatra összpontosítani, ezáltal növeli kompetenciaérzetünket, kibontakoztatja kreativitásunkat, fejleszti a koncentrációt. Önjutalmazó tevékenység. Emellett a siker növeli az önbizalmat.
A főzés önmagunkról és másokról való gondoskodás, hiszen jó érzés megosztani az ételt, amit készítünk. A családnak, barátoknak való főzés önzetlen cselekedet és erősíti a társas kapcsolatokat, kifejezi törődésünket a másik iránt.
A közös étkezés amellett, hogy összehoz, pszichológiai előnyökkel is jár: csökkenti a szorongást, a feszültséget, a negatív gondolatokat, növeli az együttérzés képességét, építi a bizalmat, javítja kedélyállapotunkat.
A főzés egy introspektív, befelé figyelő utazás. A folyamat során felidézhetünk és átélhetünk régi emlékeket. Eszünkbe juthat egy gyermekkori íz, nagyanyánk mozdulata a konyhában főzés közben, így egyedi módon férhetünk hozzá emlékeinkhez. Megélhetjük ilyenkor, hogy az étel gyakran a hagyományok tiszteletéről, a rituálék követéséről szól. A régi családi receptek felelevenítése a múltunkhoz való kapcsolódás egyik módja.
Próbáljuk meg élvezni az étel elkészítésének folyamatát, hiszen a gonddal, szeretettel készült étel a legjobb táplálék, amikor odafigyelésre éhezik a lélek.
Fotó: Pexels
Mezei Noémi 