Hogy személyes határaink, melyek védelmet nyújtanak a külvilág felé, mennyire rugalmasak, elmosódottak vagy átjárhatatlanok, már a korai gyerekkorban kialakul és ezt egyfajta lenyomatként tároljuk magunkban. A különböző élethelyzetekben ezek a mintázatok ismétlődnek és befolyásolják viselkedésünket, alakítják kapcsolatainkat.Ha a családon belül a határok túlságosan átjárhatóak, akkor a gyerek nem tanulja meg, hol van a partvonal, ameddig el lehet menni, hogy a saját belső érzelmi érdekei még ne sérüljenek.
Határaink megmutatják, mit várunk el, mások hogyan bánjanak velünk, mi fogadható el számunkra, és mi nem. Nem számít önzőségnek ezt kommunikálni és számottevően megkönnyíti a saját életünket. Határtartással elkerülhetjük, hogy bántsanak vagy hasznot húzzanak a velünk való kapcsolatból, legyen az szülői, baráti, házastársi vagy munkahelyi kapcsolat. Határok hiányában feszültek, frusztráltak leszünk, ilyenkor nem tudjuk kifejezni valós igényeinket. Azzal, hogy meghúzzuk a határainkat, merjük szeretni önmagunkat, még akkor is, ha ezzel másoknak csalódást okozunk.
Sokan nőnek fel úgy, hogy nem látnak megfelelő szülői mintát határaik tartására, mert átjárható vagy éppen túlzottan merev határokkal találkoznak. A mindent megengedő szülő, aki jellemzően a saját bizonytalanságát palástolja, vagy a túl szigorú, aki nehezen birkózik meg a benne levő feszültséggel, nem teszi lehetővé a gyerek számára, hogy ez egy egészséges határtartási mintázatot interiorizáljon.
Ezen helyzetek vesztese és elszenvedője a gyerek, aki nem felelős szülei viselkedéséért, azonban azért igen, hogy felnőttként mihez kezd gyerekkorának negatív mintáival, hogyan tudja ezeket átírni és hogyan tud önmagáért és családjáért felelősséget vállalni.Ugyanakkor, ha úgy növünk fel, hogy érzelmi szükségleteink többé-kevésbé kielégülnek, figyelnek ránk, biztonságban érezzük magunkat, kialakul egy egészséges érzék a megfelelő határtartásra.
Mindannyian lépünk át határokat. Mindannyian hibázunk, de ezt felismerve legyünk képesek szembenézni önmagunkkal és tudjunk reflektálni a helyzetre saját érdekeinket képviselve. Törekedjünk arra, hogy a ’mi’ mellett megjelenjen az ’én’ és a ’te’ is, hogy közösen megélve a hétköznapokat, saját nézőpontok mentén tudjuk értékelni ezeket.
Fotó: Pexels
Mezei Noémi 