A személyes kapcsolatai terén elmagányosodó tinédzser korosztály karácsony közeledtével még inkább ki van téve az internetfüggés okozta veszélyeknek. A virtuális tér egy olyan platform a tinédzser számára, ahol megélheti intimitásigényét, ahol különösebb kockázat nélkül közeledhet másokhoz, hiszen az online térben az anonimitás leple alatt kapcsolódási nehézségei feloldódnak.
A kamasznak szüksége van arra, hogy állandó összeköttetésben legyen, hogy ne érezze egyedül magát, hogy ne kelljen szembenéznie nemkívánatos érzéseivel és sérülékenységével. Hogy megélje a személyes közelség látszatát. Ezért teremt saját maga számára egy virtuális közösséget, egy buborékot, abban a reményben, hogy ez a közösség megtartja. Buborékot olyan értelemben, hogy bár belül intenzív aktivitási folyamatok és dinamikák zajlanak, ez a külső szemlélő számára láthatatlan. Lehet ez egy chat szoba, egy fórum vagy bármely platform, ahol virtuális kapcsolat létesül. A buborékban lévők látásmódja a hétköznapi aktivitások tekintetében beszűkül, a résztvevők saját érzelmi érdeküket próbálják kihangosítani, a felelősségvállalás csekély. Az addiktív potenciál kifejezetten magas és elkerülhetetlen, hogy megjelenjen az érzelmi zaklatás, a véleménykonfrontáció, és mivel nincs moderálás, az elszenvedő abúzust él meg. Feszült, ideges, levert lesz és ez az állapot állandósulhat a hétköznapok során, ha nem kapja meg időben a szülői figyelmet, segítséget.
A buborék állandó vendégei a trollok, akik időt és energiát nem sajnálva némi érzelmi hozadék reményében uralják a beszélgetés menetét. A trollok is magányos emberek. És bár a felszínen úgy tűnhet, hogy magas a társasági aktivitásuk, belülről végeredményben elkeseredettségük és önmaguk feljebb pozícionálása mozgatja őket.
Számtalan tinédzser van ebben a védtelen helyzetben. A szülő mindebből annyit érzékelhet, hogy kamasz gyermeke zárkózott, levert és a telefon vagy a számítógép rabja. És bár a kamasz érzékeli, hogy csapdába került, oly nagyon vágyik a pozitív visszajelzésre, hogy nehezére esik kiszállni a helyzetből.
De nem kell ennek így lennie. Odafigyeléssel, apró lépésekkel van kiút. Legfontosabb az önkontroll gyakorlása, a szándék, hogy ne lépjen bele a helyzetbe. Ne legyen ott a telefon a közvetlen közelében, ne vigye mindig magával. Ha kezébe is veszi a telefont, ne nézze meg a konkrét üzenetváltást. Hatalmas önfegyelmet igényel, de nem reménytelen. Segíthet ezt elérni, ha a kamasznak van egy másik erős identitása is, van másik baráti csoportosulás, lehetőleg személyes kontakttal, ahol elfogadják, és ahol kibontakozhat. Ahol élvezheti a kölcsönös figyelmet, a megbecsülést és nem szenvedi el a kiszolgáltatottságot.
A szülőnek felelőssége, hogy észrevegye a helyzetet, bár nagy eséllyel maga nem rendelkezik ilyen téren hasonló tapasztalattal. Ha a kamasz bízik a szülőben, támogatásával csatát nyerhet.

Foto: Pixabay